Élménybeszámolók

Húsvét szombati síelés felhősen, kicsit melegen és később indult. A síbérlésnél kivártam soromat, de legalább olyan lécet kaptam, amilyet szerettem volna. Nem lettek kedvenceim a nagy síterepek sítérképei (mint az itteni, vagy a wengeni), mert túl nagy területet kell átfogniuk, ebből adódóan az adatok, nevek nekem már nehezen olvashatók szemüveg nélkül. Némi tanakodás után az Oey-Berglager felvonóval indultunk a Sillerenbühlre. A felvonóban egy idős, helyismerettel rendelkező hölgytől sok hasznos tanácsot kaptunk, amelyek alapján a 60-as kék pályán célba vettük a völgyet, közben melegítettünk, ismerkedtünk a hóval. Ez egy szélesebb "szekérút"-ként indul, aztán kiszélesedik és letörésekkel tarkított. Jött a Hahnenmoos felvonó és a 48-as kék pálya, még mindig melegítés és gyűjtjük a visszajelzéseket a hóról, amely tapad, meg-megfog. Viszont a táj még felhősen is gyönyörű! A Luegli már a felhőkbe vitt, a pálya legtetején a látási viszonyok korlátozottak voltak. A 42-es piros pálya élvezetes, leszámítva azt a tisztességes ellenlejtőt, amely egyszer csak szembejön. Újabb forduló után a Lavey felvonót céloztuk meg, amelyet a 40, 41, 42-es pályákról csak néhány méter szintkülönbség legyőzésével lehet elérni. Mire felértünk a Napocska már mutogatta oroszlán körmeit és a felhőket kezdet szét- és feloszlatni. A 34-es kék pályán közelítettünk a Metschstand felvonóhoz, illetve az azonos nevű csúcshoz. Az eü szünetet összekötöttük az ebéddel az azonos nevű Restaurantban, amely a felvonó felől szerényebb arcát mutatta, de a völgy felé eső oldal pazar kilátást biztosított a teraszról. Ebéd közben gyönyörködtünk a látványban és csodáltuk a paplanernyősöket, aki egyre inkább birtokba vették a légteret, ahogy kisütött a nap. Nem számoltam mennyien voltak, de 20-30-ra saccolom a számukat. A meleg és a napsütés megtette hatását, a pályák egyre inkább vizesedtek, kásásodtak, így ebéd után, teli hassal élveztük a tavaszi hó áldását. A 26, 25, 39 pályák kifejezetten szélesek, szeretetre méltóak. Aznapi sítársam erőnlétét megtépázta a vizes hó és a szelíd buckák, ezért 2 óra körül hátra arcot vettünk és elindultunk a parkoló irányába. A 28,44-es pályákon lecsúsztunk a Lavey alsó állomásához, majd fentről az 56-on elindulva visszajutottunk a Sillerenbühl tetejére. Sítársam nem akart kockáztatni, ezért inkább a kabinossal lejöttünk és nem fogadtuk meg az idős hölgy tanácsát, hogy csússzunk le a parkolóig (pedig elmondása szerint nagyon szép a pálya).
Ez is egy remek pályarendszer (bár nem tudtam besíelni az egészet, amit egy nap alatt talán nem is lehet). A World Cup pálya már nem volt nyitva, így azt nem tudtam kipróbálni. A svájciak zseniális üzleti érzéket megtapasztalva fejeztük be a sínapot. A bérlet 5 CHF kaucióját nemcsak pénzben kérhetted vissza, hanem egy darab sajt formájában is. Ez az ötlet annyira megfogott, hogy inkább a sajtot választottam. Bár elég sok síterepen jártam, ilyen ötlettel még nem találkoztam!

A két ünnep között egy napot síeltem ezen a síterepen. Vonattal utaztam, már reggel az alsó liftnél tömeg volt. 15-20 percet kellett várakozni amíg a liftig jutottam. Gondolom ezzel nem mondok újat. Legtöbben szabadságon voltak, szép volt az idő, mindenki ment volna síelni. Hó kevés volt, ha nem lett volna hóágyú ez a sípálya nem működne. A hely nem rossz de napközben is volt 7-10 perces sorban állás a lifteknél. Három különböző síterepen voltam a két ünnep között Svájcban síelni, ezen voltak szerintem a legtöbben. Valahogy nem vitték fel a liftek a nagy tömeget. A Jungfrau régió (Wengen, Kleine Scheidegg) illetve Aletsch aréna ugyanebben az időszakban sokkal jobb volt.

Ma Adelboden-Lenkben síeltünk. Ezen a napon volt ma a szezonzárás. Zárójelben jegyzem meg, hogy nem egész Adelboden zár be mivel Engsligenalp csak május 6-án zár be. Az nem egy nagy síterep igazából 4 db csákányos lift van ott (igazi libalegelő), a pályák alja 1900 méteren van. Ott sítúrázni lehet. Visszatérve Adelbodenbe, ebben a szezonban nem sokszor voltunk itt, eddig mikor meglátogattuk mindig rossz idő fogadott. Meg szerettük volna nézni a síterepet jó időben is. Ezért döntöttük úgy, hogy ma szezonzárás napján ide megyünk.

Adelboden eléggé nagy síterep Svájcban, több mint 200km sípályával rendelkezik. Ismert síterep, sokan járnak ide síelni. Ezt a helyiekkel való beszélgetés során szűrtem le, egy völgyel nyugatra van pl. Gstaad oda kevesebben mennek mint ide, pedig szerintem ugyanolyan paraméterekkel rendelkező sípálya. Hó rengeteg mint közép Svájcban most a többi sípályákon. Érdekesség képen írom le, hogy reggel ki volt írva az 56-os pályát déltől lavina veszély miatt lezárják biztonsági okokból. Ez egy fontos összekötő pálya Adelbodenből Lenkbe vezető úton. Erre azért volt szükség mert itt sok lavina volt, meredek a hegyoldal és a pálya karbantartok a biztonságot tartották a legfontosabbnak. A pálya közvetlen közelében sok lavinát láttam, nem véletlen volt a lezárás. Adelboden-Lenk pályái szélesek és változatosak. Kezdőtől a haladó sielőkig itt mindenki megtalálja a magának megfelelő pályát.

Végére hagytam az időjárást, április van délig lehetett síelni, utána is csak az már nem annyira élvezetes. Reggel 6:45-kor a Brünig hágón (1000m) 14C volt úgy, hogy még a nap nem jött fel, ez a főn miatt volt. Adelbodenben a völgyben 6C volt, a pályák a hegyen reggel ki voltak fagyva. 12 órakor 1974 méteren árnyékban 15C volt, Adelbodenben a völgyben 21C volt. Hazafelé jövet Luzern után a völgyben 26C volt ami azért már nyári hőmérséklet.

Jó hely Adelboden, nyáron is sok lehetőség van ezen a részen. Itt található Berner Oberland legnagyobb kalandparkja, 3 emeletes 64 megállóval. Nyáron itt lehet rollerezni. A lányaim szerint ezt nyáron is ki kell próbálni.