Legek sorozat: Földünk legolcsóbb síközpontjai

Ha olcsón akarunk sízni, akkor minden bizonnyal nem Svájc patinás síparadicsomait és Colorado hírességekkel teli síközpontjait válasszuk. Földünk legolcsóbb síterepeit a harmadik világ országaiban találjuk. Afrika ás Ázsia egyes országaiban valóban filléres hobbinak számít a síelés, ennek ellenére a legtöbb helyi számára még így is nehezen elérhető luxus.

SÍBÉRLET EGY ÜVEG VODKÁÉRT

Sokáig Gulmarg számított a legolcsóbbnak, ahol mindösszesen hatvan dollárcentért már használhattuk a felvonókat. A kabinos felvonó felépültével azonban itt jelentősen drágultak az árak, bár a napijegy és egyéb szolgáltatások még így is bőven a nyugati árak alatt fekszenek. A leginkább pénztárcakímélő a pakisztáni Malam Jabba, ahol többek között egy üléses felvonó is üzemel. Jabbán 1,30 dollárba kerül a napijegy. Érdekes, hogy külön kell megvenni a síparadicsomba a jegyet - amolyan belépő ez -, és még külön kell váltani a felvonókra is. Bár az összeg így sem fog várhatóan senkinél sem anyagi csődöt jelenteni, lévén összességében is csak két dollárt kell leszurkolnunk.

A következő ország, ahol szinte ingyen hódolhatunk az Irán. A majd 4000 m-en fekvő Tochalon 5 dollár a napi jegy. Szintén olcsónak számít Irán legnagyobb síterepe Dizin, ahol kabinosok, húzóliftek, és libegők sora várja a vendégeket. Dizinben szintén öt dollár a napi síbérlet, s a háromezer méter feletti pályákon akár még májusban is csúszhatunk egy utolsót. Az üzbég hegyekben sem kérnek vagyonokat a síelésért; Chimganban és Beldersayban napi tíz dollárért miénk a pálya. Az idetévedt nyugati síelők és hódeszkások beszámolói szerint a kevésbé zsúfolt hétköznapokon pénz helyett egy üveg vodka ellenében korlátlanul használhatjuk a még szovjet időkből itt maradt ülőfelvonót és húzóliftet.

FELEJTSÜK EL A SÍBUSZOKAT, PATTANJUNK SZAMÁRHÁTRA

Afrikában az Atlasz hegység kínálja a legolcsóbb lehetőségeket. A marokkói Oukaïmedenben öt dollár körül mozog egy napijegy. Egyébként ez Afrika legmagasabb és egyelőre a legnagyobb síparadicsoma, hiszen nyolc felvonó (köztük egy üléses) üzemel egészen 3258 m-ig. Az afrikai sípálya érdekessége a "szamár-transzfer" a lejtőkhöz.

Amennyiben közvetlenül a hegy lábánál már nincs parkolóhely, és nem akarunk sífelszereléssel együtt pár száz métert sétálni, akkor felpattanhatunk az egyik szamár hátára. Gazdájánál, ez esetben a "szamaras guide" pár centért szívesen igénybe vehetjük ezt a különleges szolgáltatást. Bár helyi síkölcsönzők vannak, inkább vigyünk saját felszerelést. A síkölcsönzők - igaz ez az elnevezés kissé félrevezethető lehet, ugyanis ez itt a pályák aljára leterített léchalmazt jelent, ami mellett egy ütött-kopott sámlin üldögél az eladó- kínálatában a hatvanas, hetvenes évek modelljei szerepelnek.

A BALKÁNI PÉNZTÁRCAKÍMÉLŐK

Európában a balkáni síterepek nyújtják a legolcsóbb sízést. Bár az utóbbi időkben itt is drágultak a téli üdülőhelyek, így a Bosznia és Montenegró jelentősebb terepein már 10 euró körül van a napi bérlet. Görögország északi szomszédját Macedóniát még egyenlőre nem érte el a nagy áremelkedés, így itt nyolc euróért már válthatunk jegyet a Tetovo városa (albánul Tetova) felett elhelyezkedő Popova-Shapka sípályáira. Popován nem csak a síbérlet igen kedvező, hanem az egyéb szolgáltatások, így a szállások is. Egy négycsillagos hotelért a hegyen 17-18 eurót kérnek, mindezt ellátással együtt!

Simára gyalult lejtőket, hóágyúkat, ülésfűtéses libegőt ne várjunk, sem itt, sem másutt a felsorolt síterepen. Kalandoroknak és nosztalgiázóknak tökéletes lehet, ki tudja, hogy meddig élvezhetjük a hatvanas, hetvenes évek hangulatát a 21. században.