Lake Louise - verseny a legszebb síterepen

h i r d e t é s

Ha összegyűjtöttük a pénzt és elhatároztuk, hogy Lake Louisba megyünk síelni, akkor 10-14 napnál kevesebbre el se induljunk. Nem mintha ez egy giga terep lenne, de ennyi idő kell amíg megszokjuk az időzónákat és szervezetünknek is sikerül átállnia. Kanada annyiból jobb mint az USA, hogy itt méterben is megmondják, hogy milyen magas a terep (1646-2637 méter), hány kilométeres a leghosszabb pálya (8) és Celsiusban is tudjuk majd, hogy miért fázunk annyira.

Mert két dologról híres ez a hely. Először is kegyetlenül hideg tud lenni. Ennyi polárpulcsi árus sehol sem él meg a világon. Teljesen megszokott itt mínusz 10-15 fokban síelni, nem meglepő ez alatt sem. Sokaknak életreszóló élmény, hogy itt már mínusz 30-35 fokban is síeltek. Amikor a szél is feltámad a bátrak szívesen fényképezkednek a -50-es tábla előtt, amely már szélnek köszönhető hidegérzet fokát mutatja.

A másik dolog, amelyről ódákat zeng, aki egyszer itt járt, az a táj. Kevés olyan napfelkelte létezik, mint amit a tó felett látni. Káprázatos a kilátás szinte az egész terepen, amelyet számos símagazin az egekig magasztal és a legnagyobb csábítóerő a síelő nászutasoknak. A sípályák változatosak, a kaja elsőrangú, a porhó pedig hibátlan.

Szóval itt lesz a verseny a hétvégén. Szerencsére nagy hideg nem lesz, és a hóval sem lesz gond, mert már több mint egy méter esett. Sajnos az előrejelzések havazást ígérnek a verseny napjára, amit nagyon sajnálnék, mert a futam előtti légifelvételeken nem láthatjuk majd, hogy néz ki Észak-Amerika legszebb panorámájú síterepe.