A Dolomitokból hazafelé január utolsó szombatján megálltunk pár órára síelni a Kronplatzon (kihasználva, hogy a hétnapos bérlet alig drágább a hatnaposnál). Szép idő volt, hétvége, nem volt egyszerű parkolni, végül a a Bruneck felőli fő kabinos felvonóknál, a P3 parkolóban találtunk helyet, ez ráadásul ingyenes.
Pár éve már jártunk itt, de márciusi latyak idején, a lankásabb szakaszokon (például a Percába levezető hosszú pályán) elég sokat kellett "evezni". Most viszont kitűnő, kemény, de nem jeges hó fogadott, és nagyon szép oldalát mutatta a terep. Érdekessé teszi, hogy a pályák többsége a hegytetőn találkozik, az embernek olyan érzése van, mintha a Kronplatzot körbe lehetne síelni (a térkép szerint igazából csak olyan bő 180 fokban). A hegytető azért elég széles, a liftek tetejétől keresztben átmenni sok kutyagolással járna, mi inkább mindig csak a szomszéd lift felé tendáltunk. A pályák nagyon élvezetesek, a völgyekig lecsúszva hosszú pályákon nagy szintkülönbségeket küzdhetünk le. A Bruneck felé lemenő hosszú feketék, a percai vasútállomásig (ahol a kabinos beszállója a vonatperonon van, síbakancsban lehet vonatozni a pályára) tartó hosszú pálya, és keleti oldalon lévő kék pályák egyaránt élvezetesek voltak.
A Kronplatz-cal szemközti Pre Da Peresről is nagyon jó pálya jön le. A pályarendszer túlsó vége, a Piculin lift alja már közel van Alta Badiához, síbusszal át is lehet menni.

Első síelésünk Olaszországban.

Január 30.-án és 31.-én síeltünk Kronplatzon. Időjárás szinte tökéletes volt. Érkezésünk előtt esett friss hó, így még a környező területek is fehérben voltak. Szállást kicsit messzebb foglaltunk, így kocsival mentünk a pályához. Gassl városában az Olang 1+2 kabinos felvonó parkolójában álltunk meg, ahol a parkolás INGYENES volt. Innen rögtön felmentünk a központi csúcsra ahonnan rengeteg széles pálya indult. A pályák állapota nagyon rendben volt, de délután 2-3 körül már elkezdődött a buckásodás, és a parkolóba vezető 21-23-as piros pálya már elég ramaty állapotban volt.
A felvonóknál sor szinte nem is volt. A leghosszabb idő amit sorban állással töltöttünk kb 2 perc volt.
Meglátogattuk a St. Vigil oldalt is. Mivel nagy sí verseny rajongó vagyok, így mindenképp le akartam síelni a 40-es fekete pályán. A pálya nem okozott csalódást. Bucka nem volt rajta és pont jó jeges volt.

A pályarendszer legtöbb pályája széles, így kerülgetni senkit nem kell.

Személy szerint a Percha-ba vezető pálya volt az egyik kedvencem.

Hüttékből is bőven van választék. Mi kettőt próbáltunk:
- Oberegger Alm: Nem volt rossz, de elég lassú volt a kiszolgálás. Ár-érték arányban elfogadható
- Huiba Hitte: Ár-érték arányban teljesen rendben volt. Ételek finomak, kiszolgálás rendben, kilátás pedig tökéletes.

Összességében a pályarendszer nálam bekerült az eddigi top 3-ba, és mindenképp visszatérünk ide.

Kronplatz a megunhatatlan síterep haladó síelőknek: Karácsony előtti 4 napban síeltünk itt ismét hárman: ellentétben az osztrákokkal itt ismét kitettek magukért a pályák több, mint 80%-85 %-a üzemelt (pl. Katschbergen ekkor még az 50 %-ot sem érte el a működő sípályák nagysága, de általános évek óta tartó megfigyelés, hogy az olaszok sokkal jobban odateszik magukat a pályák karácsony előtti üzembe helyezése, előkészítése kapcsán, mint az un. sógorok), északi fekvésű levezető 1-es fekete pálya középállomástól lefelé rossz minőségű, jeges, (4-es völgybe szintén levezető feketét karácsonyra üzemelték be) majd késő délelőttől széttúrt és jeges, piculini fekete pálya dettó, de a többi pálya jó állapotú, jól előkészített. Lent nagyobb részt műhavas, fent nagyobb részt valódi havas pályák. Jól síelőknek egyszerűen nagyon jó hely, sok, nagyon jó fekete pálya, sok-sok kabinnal (és fel- le csatolással), közepesen sok ember, sok olasz (természetesen), és ami lehet, hogy meglepő kimagaslóan sok cseh, mintha Csehország mellett lettünk volna. És ami ami a másik döbbent, hogy négy! nap alatt egyetlen egy magyar szót sem hallottunk és egyetlen egy magyar rendszámot sem láttunk a parkolókban! (Lehet, hogy ennyire leszakadtunk Csehország mögött gazdaságilag?-költői a kérdés, meg persze ott jóval többen is síelnek, de ez akkori is nagyon durva) Pozitív zárás: Egyik kedvenc, ha nem a kedvenc síterületünk.

Január 18-25 között volt szerencsénk egy hetet eltölteni Kronplatzon, erről osztok meg veletek egy rövid élménybeszámolót. Elöljáróban annyit, hogy nagyon jól éreztük magunkat, először jártunk Dél-Tirolban és szuper tapasztalatokkal gazdagodtunk.

Utazás szempontjából Magyarországról szerintem jól megközelíthető, kb. nettó 7 óra alatt el lehet jutni Budapestről. Spittalig autópálya van, az utolsó 130km kétsávos autóút. Szerpentinezés, hegymászás, hólánc nélkül elérhető.

A szállásunk egy magánkézben lévő egyszerű apartman volt Olang/ Valdaora városában, amit a Kronplatz hivatalos oldalán foglaltunk. Őszintén szólva ebben az árkategóriában Ausztriában semmit nem találtam, szerintem Olaszországban már kedvezőbbek a szállások árazásai. Ellenben tágas volt, tiszta, fogadták a kutyusunkat, és az elhelyezkedése is szuper volt, 50m-re a síbusztól. Ráadásként ingyenes Süd-Tirol kártyát is kaptunk amivel minden tömegközlekedés ingyenesen használható volt, a vonatot is beleértve.

Az időjárással is szerencsénk volt. Alapvetően nagyon szomorú, hogy január közepén az Alpokon végighajtva csak a 2000-es hegyek csúcsai fehérlettek. Viszont az ott tartózkodásunk alatt végig kb. fagypont körül volt a hőmérséklet (éjszaka bőven alatta), viszont nagyrészt szépen sütött a nap. Egy nap volt kicsit felhősebb az idő, és egy fél nap kaptunk egy kis havazást is a hegyen.

Itt térnék rá, hogy ennek ellennére mennyire szuper munkát végeztek a pályával napról-napra. Hóágyút egyszer sem láttam működni, azt a kis havat ami volt viszont remekül kezezték, reggel mindig szuper pályák fogadtak, és a melegebb napon sem volt nap végére használhatatlanul buckás a pályarendszer. Szerintem minden sítudássál megtalálja itt az ember a neki való pályát, a 4 éves kislányom például 4 nap alatt megtanult síelni a Korer melletti varázsszőnyegen, az utolsó napokban pedig már jött velünk a 15-ös kék pályán. Viszont véleményem szerint egy nagyon sportos, lendületes pályarendszerről van szó. A csúcson lévő kék pályák kivétel nélkül nagyon jó lejtésűek és szélesek, kezdőknek és haladóknak egyaránt élvezetesek. Ami még nekem tetszett azok a Bruneck-be tartó 0, 1 és 4-es piros és fekete pályák. Sokáig jó állapotúak maradtak és lehetett rajtuk falni a kilométereket.
Szintén pozitívum volt számomra, hogy nem egy síhinta szerű rendszerről van szó, ahol fél napig tart visszakecmeregni a szállásra (persze annak is megvan a szépsége). A gyors, modern felvonókkal könnyű feljutni a Kronplatz-ra, onnantól pedig a szélrózsa bármelyik irányába lehet indulni. Kicsit tartottam tőle hogy megunjuk a 6 nap alatt, de ezeken a pályákon még sokáig elcsúszkáltam volna durcáskodás nélkül.
Még egy pozitívum, hogy pontrendszer is működik, így nem muszáj a kezdőknek a sok napos bérletet megvásárolni, hanem a egy jóval olcsóbb pontkártyával is be lehet járni a terepet ha nem száguldozik :) Illetve a gyerekeknek 6 év alatt teljesen ingyenes a síelés. Az árak a pályán szerintem átlagosnak mondhatóak. Az italok lehet kicsit drágábbak mint Ausztriában, azonban ez az ételeken megspórolható.

Ezen a héten a női giant slalom világkupa futamot is kifogtuk ami szintén egy érdekesség volt, élőben látni a profikat. Jó hangulata volt, habár Brignone kiesése után nagy volt a csalódás :(

Gondolkoztam rajta, hogy milyen negatívumot tudnék mondani, de nem igazán volt ilyen. Talán korábban itt írta valaki, de ez a Dél-Tirol egy nagyon szuper elegye az osztrák precizitásnak és az olasz lazaságnak, gasztronómiának. Az infrastruktúra modern, átlátható, új liftek tömkelege, a síbuszok is konkrétan újak voltak. Emelett nagyszerűeket lehet enni, inni, apres-ski-zni. Az emberek mosolygósak kedvesek, és kb. kivétel nélkül beszélnek németül, olaszul és angolul is, így a kommunikáció is zökkenőmentes.

A húsvéti hétvégén (április 7-10) töltöttünk el 4 sínapot Kronplatz terepén. Egy ilyenkor is nyitva tartó, nem túl messzire lévő, relatíve nagyobb rendszert kerestünk, ahol volt elegendő hó. Az osztrák terepekhez képest Kronplatz környékén a szállás árak fele annyiba kerültek, ezért végül egyértelmű volt a választás. A környék 90%-ban német ajkú, így nem volt problémánk a kommunikációval. Sőt igazából akkor kaptuk fel a fejünket, ha hallottunk egy olasz szót, annyira ritka volt.

San Lorenzenben szálltunk meg, ahonnan síbusszal jutottunk el a terepre minden nap és vissza. Kaptunk a szállásadónktól egy holiday passt, amivel az egész Pustertal régióban ingyenesen használhattuk a tömegközlekedést.

A pályarendszeren ötvöződött a német (osztrák) precizitás az olasz gasztronómiával, ami egy remek párost alkotott. A pályakezelés nagyszerű volt, a felvonók nagyon modernek voltak, nem volt egyetlen tárcsás vagy csákányos lift sem. Ami kicsit minket zavart az az volt, hogy nagyon sok volt a kabinos felvonó, és sokszor kellett emiatt teljesen lecsatolni. A terep 95%-a üzemelt, egyedül a Piculino fekete pálya nem volt már járható, ami egészen hihetetlen adat áprilisban egy nem túl magas terep esetében (973-2275 tfsz). A terepen a pályák északi, nyugati, és keleti fekvésűek voltak. Nagy kedvenceink voltak az északi irányban, Bruneck felé lefutó hosszú fekete pályák (1, 2B, 2R, 4) amik délután is teljesen jól tartották magukat hála a fekvésüknek. Reggel-délelőtt mentünk rajtuk gyors 2-3 kört, sok alkalommal teljesen egyedül voltunk a pályán. Ami még nagyon bejött nekünk az a 16-os hosszú piros pálya, amit az 5-17 kék pályákon keresztül lehetett megközelíteni, majdnem 10 km hosszúságú volt így a csúszás. Emellett a 21-22-27-28-as pályák is remek választásnak bizonyultak főleg délelőtt, mikor még jól tartották magukat. Sajnos elég meleg időszakot fogtunk ki, melegebb volt akkor ott Dél-Tirolban, mint Magyarországon az Alföldön. Többször is +10 fokot körüli hőmérséklet volt a volt a völgyben, és a csúcson is 6-7 fokok voltak. Emiatt délutánonként már általában az északi pályákon csapattuk. Sítársak 95%-ban helyiek voltak, rajtunk kívül csak egy belga csapattal, és valamelyik szláv szomszédunkkal találkoztunk. Ez látszott is a sítudáson, meglehetősen magabiztos síelőkkel és boardosokkal volt tele a terep. Sorbaállás gyakorlatilag sehol nem volt, egyből csúsztunk a kapukhoz minden alkalommal. Minden időnket a síelésnek-boardozásnak szenteltük, a reggeli első busszal mentünk, és az utolsóval tértünk haza, nem egy napon 70 km feletti hossz síeltünk. A pályarendszer tényleg minden tudású síelőnek megfelelő választás.

A hütték árai nagyon barátiak voltak, fent a csúcson volt pizza 8€-ért, Aperol Spritz 4 €-ért, főételek 10 €-ért már kaphatóak voltak. Különösen ajánlom a Rifugios Corones nevű hüttét a csúcson, nagyon komoly adagokat szolgálnak fel baráti összegért cserébe. A csúcson található egy Reinhold Messnerről (Dél-Tirolban született, a világon először ő mászta meg az összes, 14 db. 8000 feletti csúcsot a Himalájában, egy élő legenda) elnevezett hegymászó múzeum is, Messner nem messze, kb 20 km-re született és nőtt fel.

A környék hihetetlenül felkapott turisztikailag, pont hazaérésünk után jött a hír, hogy korlátozni fogják a Dél-Tirolban nyitó új szálláshelyeket, annyira megtelt turistákkal. San Lorenzenben (3800 fős falu) volt egy kb fél hektáros kemping, ami ebben a teljes holt szezonbeli időben tele volt, főleg német rendszámú lakóautókkal.