Zakopane és környéke

Szezonvégi csúszásból az év legjobb sínapja?

Előző hétvégén miután hosszasan figyeltem különböző portálokon megjelenő (meteoblue győzött) időjárást egy elég korai kelés után útnak indultam Esztergom mellől. Szűk 4 óra múlva (autópálya nélkül) 'egy seggel' már a vasútállomás melletti újépítésű parkolóház vendégszeretetét élveztem. ~1100 Ft a 24 órára szóló parkolás, ha ez nem lenne elég, akkor a jeggyel a helyi járatok ingyenesen igenybevehetők(!!!). Az első emelet szintben van a várossal, így gyors öltözködés után, csípős hidegben a buszmegálló felé vettem az irányt sícuccban. Még egy kis boltozás is belefért.

Teljesen szokványos, hogy síbakancsban mászkálnak az emberek még így április derekán is. A 10 es busz, mélyen Siléctároló ki van alakítva, fél óránként hordja a népet a kabinos aljához Kuznicébe, fedett busz forduló és park épült. Itt bőven van étterem kocsma bolt a felvonó indulása előtti utáni időkre. A fix felvonó menetrendhez a jegyet aznap hajnalban vettem a honlapon, ~18ezerért. Automatából gyorsan átvettem a plasztik kártyát, így a jó tömött kabinnal a reggeli csúcsidőben utaztunk felfelé, kapaszkodni nem kellett. Itt már azt sejtettem, hogy jó kis sorállós nap lesz, ennek ellenére 1 percnél többet sehol se kellett várni a nap folyamán. Félúton gyors átszállás, ide lesíelni, tekintve az adottságokat nem lehet. 8:30 körül már élvezhette a nép a brutális panorámát.

Verőfényes napsütés, szélcsend, kemény mínuszok, gyönyörűen ratrakolt és kifagyott pályák. Fent 167 cm hó, pályák alján is közel egy méter. Ennyire optimista előrejelzésről egyik portál sem írt, így azért elmondható, hogy mázli volt. Ez meg is látszott napközben a városból felérkező turisták létszámában is.

Fotózás után csatolás végre indulás. A legközelebbi nyom meredekségét látván tovább siklottam a következő sávra, ez sem volt sokkal gyengébb fekete, a pálya alja felé közeledve szépen kezdett lakásabb lenni. Kellően széles és szűkebb részek váltogatják egymást egyébként mindkét oldalon. És ugyan csak 2 fő pálya van, de sűrűn vannak különböző nyomok kialakítva így ez ad neki kellő változatosságot, főként egy napra. A gasiencowai rész a kisebbik rövidebb 1,4 km pálya, hozzá tartozó 4 üléses dopcsi nem a leggyorsabbak liftek egyike, de ilyen szerencsés időben senki nem unatkozik. Sűrűn bambulják az utazóközönséget sziklákról zergék. Két csúszás után átmenten a várva várt Gorzykowa oldalra, melyhez a negyülésesből kiszállva egy átkötő, szűkebb szerpentinen, lélegzetelállító látványú úton újabb hegycsoportok tűnnek fel, így újra előkerül a telefon. Ezt az oldalt egy bő 2-2,5km-es változatosabb szintén meredekebb letörésekkel tarkított nyom jellemzi. Nap jelentős részében itt húztam az íveket. Egy közel 60 éves matuzsálem két ülős lift hordja vissza a hegyre a síelőket.

Aljában egy csodás retró hütte, mérsékeltebb árakon. Előtte napozóágyak, asztalok. Node a csúcssör ~2000Ft nem maradhat el, így felfelé vettem az irányt. Ezt úgy lehet megtenni hogy a liftből kiszállva egy combos és kitett ~80 métert kell felsétálni magára a Gáspár csúcsra, innen már van ratrak nyom, de ezt azért csak bevállalósaknak mondanám, bár a körpanoráma miatt másik irányból vagy nyáron mindenképp érdemes feljönni. A másik opció hogy az átkötő pályán vissza sífutni vagy gyalogolni. Csúcsital, madárlátta csiga után újra a pályán, most egészen a Murowaniec menedékházig csúszom, ahonnan fókával tértem vissza a lifthez.

Nap végéhez közeledve ez az oldal sokat puhult lent már plusz fokok lettek. Mivel a kék völgy pálya is nyitva volt még, így a kétülős oldalán gyűlik a nép, ezt az oldalt kevesebb nap éri, bár érdekes hogy a négyülős szokott tovább nyitva lenni a szezonban. Eljött az utolsó csúszás ideje a felvonó alatt folytatódik a pálya, nagy élmény ennyit egyben csúszni, mesés fenyőerdő érve, vége felé egyre nyitottabb, az utolsó 2-300 méteren ez meg is látszik. Sokan már itt lecsatolnak. Igazi télből a tavaszba érzés, közel lehet a 10 fok lent.

Körbenézek mindenki elégedett a nappal. Buszfordulóhoz érve látom, hogy pont előbb ment el, így van fél órám a következőig. Ideális viszonyok mellett a következő csomópontig le lehet síelni az árnyékosabb részeken, tucatnyi kereszt betonozást bevállalva. Így tettem.

Visszatérve az állomásra, gyors pakolás, automata keresés, de ez csak közvetlen a kijáratnál van.
Hazafelé egy helyi fánkost útbaejtve 21 órára már itthon voltam.

Összefoglalva, nekem minden nagyon szerencsésen alakult, vártam is rá eleget, hogy itt síeljek. Ajánlanám azoknak a kimondottan haladó síelőknek akik valami régisulis élményre vágynak. Friss hó esetén powder fanoknak bőven van hely.
Tekintve azt, hogy itt nincs hóágyúzás, a nagy havazásnak köszönhetően a pályák áprilist meghazudtolva tökéletesek voltak, tényleg igazi kuriózum volt az egész nap.
Én azt gondolom, hogy határhoz közelieknek egy naposra is jó lehet, ha ilyen feltételek vannak, megéri.
Írtam remélem elég infót, beszéljenek a képek.

Sziasztok, néhány hasznos információ annak, aki a síterepre látogatna. A Gáspár-csúcsi síelést az az ötlet adta, hogy nyáron voltunk kirándulni a hegyen, és a két pálya hívogató. Így, mivel a szlovákiai oldalon sokat szoktunk sízni, úgy döntöttünk, hogy egy napot rászánunk Zakopane síterepére.
Kezdjük a szervezéssel: a bérletet érdemes előre megvenni a pkl.pl oldalon. 175 PLN volt egy napijegy ára, ebben benne van a kabinos felvonó használata felfele útra. Hogy csak egyszer, vagy többször, ezt nem tudjuk, a honlap szerint egyszer, mi kétszer is tudtuk használni.
A felvonó völgy állomásához nem lehet autóval felmenni, parkolók vannak 50 és 30 PLN napidíj között. Érdemes készpénzzel készülni, EUR-t nem fogadnak el, kártyával a parkolóhelyeken nem lehet fizetni, és többnyire EURONET automaták vannak (lehúzomland). Még a WC-ért is mindenütt fizetni kell 2-3 PLN közötti összeget.
Érdemes minél korábban menni. Mi 07.30-kor voltunk a parkolóban, kb 08.10-kor már mentünk felfelé. A hegy elsősorban turista látványosság, a később nagy a tömeg. Cipőben, utcai ruhában mentünk fel a hegytetőn öltöztünk át.
A pályák természetes hóból vannak kizárólag, jegesedés nem jellemző, ellenben reggel igen kemény, főleg a ratrakolásnak köszönhetően. Északi fekvésű, várni kell, míg picit puhul a hó. Az 1-es pálya zsákutca, a 2-es pálya mentén végig le lehet csúszni a völgybe. Nagy szél miatt csak 1 lift volt nyitva, ami az 1-es pályát szolgálja ki. Ezt is lezárták, és egy sítúra útvonalon jutottunk le a völgybe, ami elég kemény, van benn felfelé szakasz is, és a végén gyalogolni kellett még egy órát. Ezután a kabinos felvonóval fel tudtunk menni a cuccokért, de lefelé fizetni kellett. Nem számítottunk arra, hogy 2-es pálya nyitva, és azon az oldalon végig le lehet jönni. Ezt már a kabinos felvonóból, lefele jövet láttuk.
Lejövetel után még készpénz vadászat (automatákban nem volt a liftnél), majd indulás vissza.
A táj gyönyörű, a pálya klasszikus sí élmény (tömeg, reklám nincs), a természet viszonylag érintetlen. Mindenképpen haladó síelőknek ajánlott. A szervezés borzalmas, a környék kicsit lehúzós. Sítúrára paradicsom. Mi, hogy ismerjük a buktatókat már, biztosan visszamegyünk.

A tegnap nap folyamán Zakopane nyugati szélén lévő Szymoszkowa pályáját látogattunk meg.
Kis terep rengeteg tanulóval de csodálatos panorámával.
11 órától a felsőbb meredek rész ahogy elkezdett kissé buckásodni a kezdő síelők úgy hullottak rajta mint legyek.
A friss hó az hatalmas volt a péntek napközbeni és az éjszakai havazásnak köszönhetően, úgy kb 30 cm .
Ha a pályát hasonlíthatom valamelyikre akkor leginkább a felvidéki Selmecbánya jut róla eszembe.
Igazolványt itt sem kértek sehol sem és a felszolgálók,pultosok is maszk nélkül tették a dolgukat.
A síelés után Zakopane központját látogattuk meg , csodás volt főleg a zenészekkel .

2021.02.14. – Polska Powder Vol.1: Kasprowy Wierch / Zakopane

Korai ébresztővel indítjuk ezt a napot is. Bár csak pár km távolságra vagyunk Kasprowy lift völgy állomástól, de az autóval nem közelíthető meg, a legközelebbi parkolótól is szűk 1,5km séta vagy taxizás vár ránk. Hogy késés nem fér bele az már napokkal korábban eldőlt, mert a kabinos liftre előre kellett helyjegyet foglalni, ha azt lekéssük, akkor valószínűleg a lengyel sípályák újranyitása utáni első hétvégén már csak túrázva juthattunk volna fel a sípálya ülős felvonóihoz……de a túrázás nem a nap elejére volt betervezve.

Már fél nyolc előtt a parkolóban készülődtünk és a taxi szerzés is sima ügy volt, a parkolós srác még a léceket is kivette a kezemből és már vitte a helyben várakozó kisbuszhoz. Ez fejenként 5 zloty-ba került, de cserébe pár perccel később már a liftállomáson voltunk, ahol egy automatánál tudtuk a korábban online megvett jegyeket átvenni.

Nem sokkal később már a nagykabinos liftben állunk, nézzük az órát…még csak 8-óra múlt?! Pedig mi a 8:20-as kabinnal kéne induljunk, de a kapu simán beengedett…sebaj annál korábban indulhat a móka. A liftről igazi magas-hegyvidéki panoráma tárul elénk, először frissen behavazott fenyvesekkel majd feljebb végtelennek tűnő hómezőkkel és csipkés hegygerincekkel.
A felső állomásról kilépve, viszont nem az előrejelzett bluebird fogadott: süvítő szél, rossz látási körülmények…nem éppen ideális egy fahatár feletti új terep feltérképezésére freeride szempontból, pláne hogy egy kisebb gerinc túrát is beterveztünk.

Elsőre még a megcélzott sípályát is alig találtuk, majd mire egy kisebb mászás után meglett, az álló ülős lift késztetett toporgásra a viharos gerincen. Pedig a völgyállomás kijelzője szerint mindkét lift működik, de az erős szél nyilván felülírhatja a terveket. Egy munkás közben a pályaszéli tűzéseken állítgat valamit, majd motoros szánra pattan és felénk hajt. Kérdeznénk, de ő láthatóan sietne tovább, csak pár szót vet oda amit sajnos nem is értünk. Közben látjuk, hogy beindult a lift, neki is rugaszkodunk a tűzött pályán.

Ahogy lejjebb érünk, a szél is gyengül, a látótávolság is javul…naná hogy irány a végtelen hómező. Kompakt szél által lenyomott porhavon suhanunk, néhol jeges részekkel, majd következő pillanatban akár combközépig érő porhóval…..alakult is pár mókás pillanat ebből a mixből.

A ritkás fenyvesbe érve már jóval kiszámíthatóbb és lazább porhó következett, igazi öröm csúszás ez a javából…és még a happy finish is megvolt, mert minden gond/mászás/eltévedés nélkül jutottunk le a lift alsóállomására. Na ez a lift sem volt egy modern és gyors darab, cserébe bőven volt időnk végignézni a lehetséges útvonalakat. Teljesen bele is feledkeztünk a beszélgetésbe, volt is nagy meglepetés a kiszállónál, aminek semmi lejtése nem volt, alig bírtunk kimászni a székekből a lift forduló előtt.

Még pár kört mentünk ugyanezzel a lifttel, mivel a völgy mindkét oldalára hosszan ki lehet traverzálni, így rendkívül sok a pályán kívüli lehetőség. A völgy északi fala szinte teljesen le volt fújva, de egy tempós carving menet azért jól kiadta. Az idő sajnos nem akart tisztulni, gondoltuk bepróbáljuk a mási ülős lift völgyét. Kellemes mászás (na, jó ez nem volt az), következett a gerinc túloldalára, ahol egy 4 üléses lift mellett futott a pálya. Itt is temérdek letérési lehetőség adódott, sikerült is jó pár nagyon kellemes line-t találnunk, így a pihenőt körről-körre csak halasztottuk :)

Nem is említettem eddig a sorban állást! Már a tervezgetés közben tartottam Kasprowy-tól, lévén az egyetlen igazán magas-hegyvidéki síterepe Lengyelországnak, ráadásul idén ez az első hétvége, amikor a sípályák és vendéglátóhelyek korlátozásokkal, de újranyithattak. Sokan is voltak a hegyen, de a többség túrázott, sítúrázott, vagy csak feljött a kabinossal a csúcsra és sétálgatott/nézelődött. A sílifteknél így egész nap nulla várakozás, a becsúszás után rögtön mehettünk is fel.

Azért dél felé már bő 3 órával a másnapos lábakban egy rövid egészségügyi szünetet csak tartottunk és mire végeztünk a napsütés is megérkezett. Összenéztünk és tudtuk, hogy itt a pillanat a kis gerinctúránknak, mely lehetőséget ad egy újabb völgy megcsúszására.

Térképen nem tűnt ez egy nagy vállalásnak, a szűk 1,5km-ből bő 1km lejtmenet/csúszás, majd kb 60m mászás a következő csúcsig. De ahogy az a legtöbbször lenni szokott, a gyakorlat egy más dolog:
A gerinc végig nagyon sziklás és jeges volt, ráadásul az oldalról befújó néha erőteljes északi szél sem egy életbiztosítás, mert a gerinc déli oldalán nagy mennyiségű friss hó rakódott le, és azon az oldalon nincs lift sem ami visszahozna… A Boardos társak inkább felcsatolják a táskákra a lapokat és úgy indulnak neki. Én a lécekkel úgy vagyok, a gerinc északi oldalán szépen lassan ellavírozok.

Végül nagyobb nehézség nélkül érem el platót, majd bevárom a társakat. A szél még mindig viharos, erősen kell fognom a síbotjaim, nehogy kiragadja a kezemből őket. Mikor a léceim lecsatolom és kézbe veszem, csak romlik a helyzet, a szél vadul tépi a széles léceket.

Ahogy befutnak a társak már a B verzióval fogadom őket, hagyjuk azt a 60m szintet és a „csúcsmászást”, inkább csak traverzáljunk át a másik gerincre, ahonnan ugyancsak megcsúszható a kiszemelt völgy. De ők kicsit többet melóztak, hogy ide érjenek…..mondják most már nem lehet kihagyni a csúcsot!

Na jó, vágjunk bele…adom be én is a derekam, majd szerencsétlenkedek egy sort a lécek táskára való felkötésével. Mire végzek, ők már szépen haladnak felfelé. Nyugis tempóban, megfontolt lépésekkel én is nekivágok a kitaposott útnak. Csak semmi kapkodás…mondogatom magamban, ha túltolom az elejét, akkor kifulladhatok a végére….akkor pedig könnyű hibázni.

Nem is olyan vészes, mint gondoltam, lécekkel a táskán, síbotokkal a kézben nagyon stabil a mászás, lépésről lépésre egyre jobban élvezem. A kicsit „technikásabb” meredekebb rész gyorsan véget is ér, a lankásabb emelkedőn már az jár a fejemben, milyen jól dolgoznak alattam az új túra síbakik is, pedig ezek alapvetően lesiklás orientált darabok. Azért a figyelem nem lankad, igyekszem végig a gerinc északi oldalán maradni….pedig ekkor még nem is tudok az innen pár kilométerre történt lavina balesetről.

Aztán látom egyik társam már fenn is van a csúcson…pár lépés aztán ott állunk mindhárman…itt viszont elkövettünk egy hibát……a közös csúcsfotó bizony elmaradt :) …szóval srácok itt bizony újrázni kell majd :)

Sokáig nem ünneplünk….már az ideális start helyet keressük a csúcs másik oldalán. Kis szusszanás, csatolás és maga az álom ami ezután jött: a szélárnyékosabb völgyben nincs jeges/köves rész, csak friss porhó, ráadásul mi húztuk az első íveket a nap folyamán. Rossz szokásom, hogy freeride közben úton útfélen megállok, nézelődök, fotózok.. Na itt jó sokáig leragadtam, mert elképesztő volt a látvány amit a felhők közül előbukkanó nap elém tárt. Ha nem látom a társakat eltűnni a völgy kijáratánál, talán még most is ott állok :)

Összekapom magam, aztán spuri utánuk. A völgyből kiérve gyönyörű nagy fás erdő következik, majd vissza is értem a pályára, pont az ülős alsó állomásához vezető kereszteződéshez.

Ha most indulnunk kéne haza, már akkor sem lenne hiányérzetem…de még csak 1 óra van, irány a lift még pár kör belefér. :)
Megyünk egy kört a lift alatt is, de az pont egy szélnek nagyon kitett gerincen vezet, rengeteg a kő és a felfelé baktató túrázó, de lejjebb érve a szélvédett részekre ismét nagyszerű porhó vár minket. Ebben a körben kísért kicsit a tegnap, valahogy csak elveszítjük egyik társunkat, de a liftnél összefutunk: Mosolyogva meséli milyen vagány és még annál is gyorsabb helyi csajok mutatták neki az utat ebben a körben :)

Egy gerinctúrás újrázást a szomszédos völgybe még megszavazunk, ezúttal a csúcsmászást kihagyva, áttraverzálva a végén. Majd következett az utolsó lecsúszás egészen a kabinos lift völgyállomásáig, közel 6km hosszan.

A parkolóig tartó sétát most is kihagynánk, de a fent parkoló taxis dupla pénzt kérne a transzferért a reggelihez képest?! Hívnánk telefonon a reggeli taxist, de mire beütném a számát már be is gurult elénk.

Lenn a parkolóban gyors öltözés majd indulás hazafelé…már egy óra késést összeszedtünk a tervezetthez képest, de egyszerűen nem sikerül sietős tempóra kapcsolni: A Zakopane-tól a szlovák határig tartó hegyvidéki útszakasz a késő délutáni nap fényében egyszerűen káprázatos atmoszférát teremt.

A mosolyt az arcomról nem lehet letörölni a hazaúton….szinte teljesen üres utak…előbb az eget vörösre festő naplemente, majd sötétedés után ragyogó holdfény…. és mindehhez egy pszichedelikus rockot és jazz-rockotot sugárzó szlovák rádióadó befogása már tényleg impulzus a köbön egy ilyen hétvégén.

A múlt hétvégén 2019.05.04-én Kasprowyn síeltünk, nálunk ez már hagyománnyá vált, hogy a szezont ott zárjuk.
Reggel 9.30-kor érkeztünk meg a síugrósánc előtti parkolóba, ahol eddig minden alkalommal fizetni kellett a parkolásért, most meglepetésünkre parkolódíjat nem szedtek, sőt a parkolóóra is le volt takarva. Gyors felöltözés után bepakoltunk az előttünk álló taxiba és indultunk Kuznicébe. (A mikrobuszos taxik emlékeim szerint tavaly 10 pln/2 eu-ért vittek, most kettőnket 25 pln-ért szállítottak a nagykabinosig, azaz nem éri meg kigyalogolni felszereléssel együtt a körforgalomig, ha esetleg messzebb tudunk parkolni).

A síbérlet megvásárlására külön kassza áll rendelkezésre, nem kell besorakozni a túrázók mögé, ahol szombaton kb. 50-70 méteres sor volt. A napijegy nem olcsóbb szezon végén sem, 130 pln. Sajnos számolni kell azzal, hogy a síbérletet 10.10-perckor vásároltuk meg és a rajta lévő jelzés szerint csak a 11.10-órakor induló nagykabinossal mehettünk volna csak fel. (A síbérlet kauciós 10 pln). Ettől függetlenül félóra múlva besorakoztunk a külön bejárathoz, itt kérték a jegyet, de csak bemutatásra, szerencsére nem foglalkoztak a rajta lévő időponttal, így elindulhattunk.

A Gasiencowa pálya várakozáson felüli állapotban volt. Többször síeltünk már úgy májusban, hogy szinte csak egy 2-3 méteres szakaszon tudtuk megkezdeni a csúszást, most a teljes pálya hóval fedett volt, semmi jegesedés, pár cm friss hó, tökéletesen kezelve, szuper volt. A lenti felvonó előtti két szűkebb elágazás kezdett buckásodni délutánra, de az sem volt vészes. Kb. 40-en voltunk egész nap a pályán, 15-óra után alig maradtunk páran.
Gyönyörű tiszta idő volt, déltől kisebb havazással, semmi köd, jó szezonzárás volt.

Sziasztok! Szymoszkowán jártunk ma. Kezdők vagyunk de itt sokat fejlődtünk ma. Kezdőknek nagyon jó. Az alsó beülős felvonót használtuk. Nem volt tömeg, sorbanállás. 10-kor érkeztünk a pálya 15.00 ig jó volt nagyon. Utána már nagyon buckásodott. Az alján kásás volt. Olvadt. Ahogy ment le a nap a buckák kezdtek átfagyni 17.00 ig maradtunk. Nagyon élveztük . Van egy étkezde ami nem túl drága. De jó lenne ha valaki tudna angolul. Megoldottuk így is. Bukowina Tatranskába szálltunk meg, 32200-ft 5 éjszaka 2 -főre. Szymoszkowa 17 km a rövidebb úton. A hosszabb 25km de csodálatos. Holnap lehet visszamegyünk. Bár Bukowinán tegnap este esett kb 6-7 cm hó. Élveztük az egész napot.

Most vagyunk másodszorra. Tavaly és idén is 5-5 napot január elején. Szerintem nagyon jó pálya. Kezdőknek is jó, elég széles a pálya. 3 tárcsa egy beülős felvonó. 21ig nyitva. Szállásunk a pályával szemben. Olcsó. Kétszeri étkezés 6500 per fő per éj.
Délelőtt átjártunk a szymoszkowai pályára. Az is jó, bár ott többen vannak.

Azért tetszett meg Jurgow mert a hétvége és valószínűleg az utolsó jó szezonbeli körülmények ellenére sem kellett sokat vàrakozni a felvonóknàl. Két közepes sebességű 4 üléses felvonójuk is van, a tetőn és a bàzisról induló tàrcsàs mellett. Széles, nagyon jól kezelt, szerintem a színezésnél erősebbre értékelt pàlyàkon, élvezet volt a síelés. A pàlyàk hossza 700-800 méter lehet. A kilàtàs gyönyörű volt a Tàtràra.
Az egységesnek tűnő àrak érvényesek, azaz, 99 Zl egy napi jegy. A pénztàraknàl, ahogy màshol is, betartjak a helyiek, hogy egy sorba àllnak majd az éppen üresedő ablakhoz lép ki a soron következő. Ez is tetszett. Este nyolcig nyitva tartanak.

Harenda: 2017 december végén próbáltunk a 3 napos Zakopane telelésből egyik nap ide ellátogatni, de annyira lehetetlen a parkolás, hogy a végén kihagytuk. Aki ki akarja próbálni az menjen korán, hogy ne legyen ezzel gond. A kocsiból elég meredeknek tűnt a pálya, ezért nem ajánlom kezdőknek! A pálya fekvéséből adódóan szép napos, de ha olvad és ráfagy újra akkor a jegesedés itt okozhat kellemetlenséget.
A bérlet amit vettünk erre a pályára is érvényes volt.

A Szymoszkowan ma síeltem először. A napi jegy 100Zl, a 2 óràs 50Zl.
A környéken úgy tűnik nincs érdemi különbség az àrakban.
Mivel +5 fok volt dèlelőtt, és èjszaka sem fagyott, ezért eddig amolyan màrciusi havon lehetett síelni.
A parkolóban sok autó volt, a pàlyàn is soakn voltunk, de elfértünk. A tetöre vivő 6-os felvonónónàl szinte nem volt vàrakozàsi idő. A rövidebb felvonónàl csúszàssal együtt 13 perces volt egy kör.
A felsö kb 50 méteres szakasz hamar buckàs lett. A többi nagyon jó gyakorló pàlya.
A fenti kiszàlló alatt 20 méternyire levő melegedőben csak készpénzzel lehet fizetni.
Vàrom a màra iés holnapra ígért 28 cm havat!

február 22- 25 között voltunk itt. Sajnos egyik nap sem jártak a szél miatt a felvonók a Kasprowy Wierch pályáin, csak a nagy lanovka járt. Sajnos a lengyel honlapon úgy volt fenn, mintha járna a két felvonó is. A lanovka nem kifejezetten a síelőket szolgálja ki, a tömeg fele sétálgató turista. A lengyelek azért sieltek. Mi feltúráztunk. A hely mesés. a környéken síeltünk is 1 napot.