Reiteralm február 20. és 28.

Februárban volt egy kb 10 napos télies intermezzó, ami regiobálisan elég sok havat hozott. Február 20. pont a kellős közepén volt ennek, igazi téli hangulat a völgyben és a hegyen aránt. Jó volt a völgyet újra havasan látni, igazi januári hangulatot hozott az időjárás.

A pályák nagyszerűek voltak és tömeg sem jellemezte ezt a napot.

8 nappal utána berobbant a tavasz, ami azóta is tartja magát. A völgyi hó gyorsan továbbállt.
Középállomástól felfele ezen a napon is jól tartották magukat a pályák. A lejtőkön van bőven hó és biztos vagyok benne, hogy azért még márciusban ellátogat erre is Holle Anyó.

Porhavat természetesen nem itt kell keresni, de mivel a pályák jórészt északiasak, ezért egész jól tartják magukat, értsd nincs térdig érő kásasí már 11 órakor.

Reiteralm:

Január 20. és utána következő napok.

Bár a január tavaly is jórészt ideális pályasíelős napokat hozott a mostani ezt jelentősen überelte.

Egyrészt a pályákra a novemberi majd az azt követő december végi és januári zimankónak köszönhetően hatalmas mennyiségű havat fújtak ki, másrészt a hideg és viszonylag szárazabb idő tartotta a hóminőséget, nem csak fenn, hanem lenn a völgypályákon is jókat lehetett síelni. Természetesen délutánra előkerültek jégfoltok.

A Finale Grandén a régi hóágyúkat (Gemini?) lecserélték, helyüket modernTechnoalpin, fixen oszlopra telepített hóágyúk vették át, előnyére.


Február 7-8.:

Megérkezett az enyhébb idő alkalmi esővel 1300-1400 méterig (néha felette is). Így a januári álompályák is a múlt ködébe vesznek.

Ennek ellenére a felső részek reggel-délelőtt még továbbra is igazi síélménnyel kecsegtetnek, lentebb már a "szódával oké" kategória. Ternészetesen hó az bőven van a pályákon itt is, minősége egyelőre erősen tavaszi.

Ezen várhatóan a soron következő hidegfront nagyban változtatni fog, elég télies februárt jósolnak az előrejelzések.

Reiteralmon a hétvégéket leszámítva (de ekkor sem tragikus) kevesen vannak, a januári holtszezon itt sokkal jobban érződött, mint a nyugatabbi salzburgi síterepeken (Flachau, Saalbach, Zell am See, Kitzbühel, oké utóbbi már részben Tirol).

A síterep véleményem szerint a schladmingi síhegyek közül továbbra is legjobb, kevesebb aprés sí, több síelés, kevesebb buszos csoport, mint Hauson és a pályakezelés tényleg fantasztikus, még sokszor nehéz időjárási körülmények közt is.

Mi a helyzet a természetesem hóval?
Sajnos ebből jóval kevesebb van, mint tavaly, így freeride esélytelen, erre szűk lehetőségek még voltak januárban a felső részeken, így a Schoberbahn környékén vagy a hatüléses Gasselhöhebahn felső részén.

Az első kép a januári, míg a második a februári helyzetet tükrözi. A februáriban a Grimming délies hegyoldali láthatók, amik inkább bakancsos túrázásra invitálnak (az északi oldali viszont a völgyig szép havas)

Csak a jegyzőkönyv kedvéért válaszolnék a közel egy éve félbehagyott eszmecserére :-) ... ezen a héten (január 26.-30.) 5 napot töltöttünk itt, a Hochwurzen-Reiteralm pályáin, amiből 2x le is csúsztam ezen a bizonyos piros 40-es pályán. Nem lesz a kedvencem, de igazából nem is annyira nehéz. Persze jó volt a hóhelyzet, és mindkétszer reggel csúsztam le. A legmeredekebb letörés az pont a szállásunkkal egy vonalban volt, így reggel alá kell érkezni, délután meg fölötte kell levállni róla a ház felé. De első nap megoldottam a letörést is, mert felmentem kocsival, megvettem a családnak az 5 napos bérletet és lecsúsztam a kanyarig, ahol odaadtam a srácoknak a bérleteket. Így mondhatom, hogy ez is pipa. Talán azért veszélyes egy kezdőnek, mert reggel még nincs úgy bemelegedve. Főleg első nap, első csúszásnak merész volt egy kicsit. A hosszú egyenesekkel már nem volt gond és a végén az utolsó kanyar után is volt elég lendület elcsúszni a síliftig, nem kellett botozni. A Reiteralmra felvezető 2-es üléses felvonó viszont katasztrofális. Olyan erővel csapódik az ember feneke alá, hogy ijesztő. Nagyon kellemetlen. És hamár Okulare piros tudásánál tartunk, akkor viszont a Reiterről levezető 2a-t nem mertem megkockáztatni. A felső széles szakaszai simán abszolválhatóak voltak, de az alsó keskeny, meredek, - délutánra buckás - részeket mindig kihagytam. Viszont a Reiteralmon az 5-ös felső szakasza, a 2-es, 1-es piros megvolt többször is gond nélkül, illetve az egyetlenegy fiaskót 4-es okozta. Történt ugyanis, hogy Okulare a második napra már kellő bátorságot szerzett új helyek megismeréséhez és elindult lefelé a 4-esen a Silver Jet alsó állomásához. Egy-két meredekebb letörést elkerülve az erdőkön át, leért ahhoz a részhez, ahol egy tábla jelezte, hogy 4-es balra, és szintén 4-es, (és 2/a) jobbra. Alul pedig egy különálló "easy way" vagy valami hasonló felirat jobbra. Valamiért Okulare azt gondolta, ez nem neki szól :-) és elment balra. Egy rövid kicsi siklás után beért egy letörés tetejére, ahonnét fenről egy rövid fekete szakasszal érkeznek meg a profik. Éreztem, hogy ez meredek, de olyan jól ment eddig minden, hogy nekiindultam, persze azért keresztbe véve a pályát, a lehető legkevésbé meredek utat választva. Hozzáteszem, nemigen volt rajtam kívül senki. Az első két forduló jól ment, de a 3.-nál valami "elromlott", szétcsúsztak a lécek és elestem. Nem volt komoly az esés, viszont meredek, jeges volt a placc és elkezdtem csúszni lefelé, és az egyik lécem le is oldott az első pár méteren. A szemüvegem tele ment hóval és csak csúsztam tovább. Visszanézve azt láttam, hogy szerencsére a lécem megakadt a hóban, így legalább az miatt nem kellett aggódnom, hogy az meg kontrolálatlanul elmegy a pékbe. Csúsztam tovább, küzdöttem, hogy a másik lécem ne okozzon sérülést, mert az meg magától nem akart leoldódni. Nagy nehezen megálltam a magára hagyott lécemtől kb 130 méterre (hála a GPS-nek, egész pontos adataim vannak helyekről, távolságokról, időkről). Leoldottam a másik lécemet is vártam 2-3 percet, mire megjelent valaki fent. Botjaimmal jeleztem, hogy baleset van, nem mintha a nagy fehér pályán ne tűnt volna fel egyből egy naaagy sárga Okulare paca. A férfi egyből vette a jelzéseimet, odasiklott a lécemhez, felvette és lehozta nekem. Természetesen kérdezte, hogy minden rendben-e, mondtam, hogy igen, megpróbálok kihúzódni a szélére. Persze felállásról, felcsatolásról szó sem lehetett. A pálya meredek volt és jeges, nekem pedig nulla tapasztalatom volt ilyen szituációban a felállással kapcsoltban. Újra elkezdtem fenéken csúszni, ölemben a lécekkel. Néha elkezdtem pördülni, de azért nagyából irányban tudtam magam tartani. Lecsúsztam a kb még 100 méterrel alattam becsatlakozó "easy way" torkolatához, ahol viszonylag sík terepen felálltam és felcsatoltam. Onnan egy kissé óvatosabban, de rendben lesíelgettem a SilverJet aljához. Szerencsére semmi bajom nem lett, egy kicsit húzódott a jobb térdem alatt, de a síelésben nem gátolt, bár erre a napra inkább befejeztem a határaim feszegetését, vissza gondoláztam a SilverJet tetejére átmentem Reiteralm I. felvonóhoz és lelibegőztem.

Aztán még 3 napot voltunk itt, síelgettünk, szánkóztunk, hüttézgettünk, több különleges esemény nem történt. Az biztos, hogy az időnk jó volt, a pályák szinte üresek voltak egész héten. Sorba állás talán egyszer-kétszer tartott tovább, mint 2-3 perc. A hüttékben mindíg volt hely, pedig 10-en voltunk, de mindíg találtunk nagy asztalt. Nagyon érezni, hogy a január az Ausztriában "holtszezon", mert a tartományi síszünetek február elején kezdődnek. Szóval egyébként nagyon klassz volt az egész!

Január 10-13. síeltünk itt egy jót baráti társasáhunkkal.
Szállásunk az itt talált Haus Pinter volt. Minden jóval felszerelt, szuper vendégház, amiben 10-en is nagyon kényelmesen elfértünk. Haus 8 percre, az árak messze elmaradnak a környék szállásaitól, így nagyobb társaságnak nagyon ajánlom! A szálláshoz való behajtás volt csak kicsit veszélyes a főútról nyíló, alig észrevehető meredekebb rámpán, pláne, ha nem minden vendég figyel oda a folyamatos síkosságmentesítésére.

A környéken a november végi havazások óta épp érkezésünk előtti napokban esett újra értelmezhető hó, így a völgyben is csodaszép 10-20 cm-es hótakaró volt. Viszont a hegyen látszott, hogy a pályákon kívül a természetes hóréteg az messze elmarad a megszokottól...

A pályákkal persze nem volt gond, azt jól felhízlalták műhóval, de pár erdei átcsúszó azért jócskán földfoltos volt, azokat nem értem miért nem pótolták pár lapát hóval legalább. Ahogy a sípályákat keresztező utakat sem nagyon fedték be hóval sajnos. A lassan 80 eur napijegybe igazán beleférhetne...

Első két napon -14 fokban, szélben, néha havazásban síeltünk. Aztán hétfőn megindult a felmelegedés, ekkor már kellemes 0 fok volt és délután szakadt a hó, ami estére sajnos esőbe, ónos esőbe váltott. 13-a reggel az egész éjszakás ónos eső utáni jégpáncél feltörésével indult és sajnos a sípályák is kaptak belőle rendesen. A korábbi porhóból jó vizes, tapadós hó lett a felső pár 100 m kivételével. De január közepi hétköznap lévén kevesen voltak, így délutánra sem volt komolyabb buckásodás, élvezhetőek maradtak a pályák.

A 3,5 nap alatt bőven besíeltük az egész rendszert, Reiteralmig csak egy nap mentünk el, a többi hegyen több napon is köröztünk. Hatodjára itt járva, továbbra sincs kedvenc vagy legutáltabb hegyem, mindegyiken van mindenféle pálya. Kezdőként továbbra is Hauser a legjobb, de az egész rendszert nem tartom igazán kezdőbarátnak. Ami biztos, hogy napsütéses napon megéri zárásig fentmaradni, elképesztőek a színek, ahogy megy le a Nap.

Összességében szuperül éreztük magunkat, jövőre újratárgyaljuk, hogy egy magyar fiatal pénztárcájának/kevés szabadságának mi éri meg jobban, az osztrák hosszúhétvége vagy a francia egy hét. :)

Még karácsony előtt voltunk 4 napot Hauser Kaiblingen, abban reménykedve, hogy ekkor még nem lesz nagy tömeg és ez nagyjából be is jött.
Vasárnap voltak a legtöbben (max. 10p várakozás a legtöbb), aztán a többi nap várakozás sehol. Szerdán azt hittem a hó miatt senki sem lesz, de alig voltak kevesebben mint kedden. Viszont a vadi új 8-as felvonón legalább 3x egyedül ücsörögtem.

A helyet még novemberben néztük ki, és az döntött, hogy sikerült egy nagyon szuper a Seilbahn-hoz közeli szállást szerezni (ilyen fűtött sícipő szárító akasztós falat még sehol nem láttam mint itt volt). A Seilbahn egy 7 személyes felújított régi álló kabinos lift ahol a fenti felén is van 2 kabin ill. a lenti felén is 2, ami felváltva hol le, hol fel megy középső átszálással. Nagy előny, hogy 8-kor indul és ha jól megy akkor negyedóra múlva fent is vagyunk (szerdán valami műszaki hiba miatt 1 teljes felmenetel idejét kb. 12.5 perc ácsorgással töltöttünk a kabinban). Hátrány a kis kapacitás (kb. 6 percenként 7 ember), ami komoly sorokat eredményezhet.

A szezon nov. végén nagyon jól indult, friss hóval, hideggel, ami mostanra eléggé megkopott, a fenyőkre kevés friss hó csak közvetlen karácsony előtt jutott. A forgalmasabb helyeken néhány óra múlva előkerülnek a jégbordák, a 6-os keskeny átkötő pálya lentebb meg eléggé teknő formát vesz fel (két oldalra túrt hó, középen jeges alap), a lenti szűkebb mint 90 fokos kanyarokban meg komoly kupacok alakulnak ki a nem igazán tapadós műhóból.
Mivel a fő pályák rendkívül szélesek itt nagyobb hókupacok sehol nem voltak. A pályák színjelölésében a szélesség is be van kalkulálva, azaz mindenütt, még a kék pályákon is előfordulnak meredekebb letörések.

Bár mivel nem szeretek lecsatolni a kabinos felvonók nem a kedvenceim, de az új 10 személyes felvonó, ami Planai felőli völgyből hoz vissza tényleg lenyűgöző. A két ülés közötti léctároló nagyon praktikus, bár a boardosok számára nem megoldás.

A 8-as gondola tetejénél/az új nyolcas felvonó aljánál lévő hütte nagyon szuper volt, gyors kiszolgálással kávé+süti akcióval. A menü mindig ugyanaz, de az is nagyon finom. A Sailbahn tetejénél lévő hüttét is kipróbáltuk, itt nem mindig van hely, és a bécsi sem volt elég puha.

Összességében ez egy nagyon jó hely, jól kezelt pályákkal, de ide is elkelne egy kicsit több természetes hó. Amit még hiányoltam több pálya tábla ill. háló.
Képek:
https://sielok.hu/fotoalbum/25503/galeria/

Tegnap kezdődött a Ski Opening hétvége Schladmingban, megtelt a város és a környéke, tegnap tartották az első Backstreet Boys koncertet, amire mi is kaptunk meghívást. Az együttes nem volt soha a kedvenceim között, de kellemes csalódást okoztak a srácok, főleg a koncert második részét élveztük, amikor hozták a dinamikusabb slágereket és felpezsdítették közönséget. Zenekart nem, viszont annál látványosabb táncokat és showt hoztak el Las Vegasból, életre szóló élményt adott az összegyűlt tömegnek. A három napra egyébként teltházasra lett a Planai stadion, az eseményre mintegy 50.000 embert váltott jegyet, ma és holnap este is folytatódik a show.

Ez a nagykoncertes opening annyira bejött a Schladming-Dachstein régiónak, hogy tegnap egy 200 újságíró előtt megtartott nemzetközi sajtótájékoztatón jelentették be, hogy a nyári szezont is egy hasonló zenei fesztivállal fogják megnyitni, 5 nagy koncertet szerveznek egymás utáni napokon ugyanezen a helyszínen, hétfőtől már árulják rá a jegyeket. Az első napon (június 3-án) Scooter lesz az előadó, utána osztrák/német celebritások közvetkeznek, majd a zárónapon (június 7-én) a 85 éves Placido Domingo ad koncertet.

A tegnap esti koncert próbára tette az állóképeségünket (17 órakor volt a meghirdetett kapunyitás és a BSB fiúcsapat 20.10-kor kezdte meg a koncertet), de erőt vettünk magunkon és korai felkelés után már fél kilenckor a Hauser Kaibling kabinos liftben ültünk, amivel felrepültünk a felhők fölé és ma délután 4-ig ott is maradtunk. A völgyben még köd volt, de a sípályákon csodaszép tiszta idő várt és kiváló pályák. Az egész Schladmingi Négy Hegy pályarendszer üzemel, még a kis összekötő pályák is nyitva voltak és le is voltak gondosan kezelve.

A Haus és Planai között kiépült un. "Superconnection" pedig tökéletesen lett, extra gyors lett az átjutás a két szomszédos hegy között. Egész nap alig ültünk olyan liften, amin nem volt ülésfűtés, magasra tették a lécet itt a síterep fejlesztők. A non plus ultra a havas táj volt, ami körbevett minket, így könnyű volt téli hangulatba kerülni. Szerencsére a pályákon is bőven van hó, a novemberi természetes hóra ágyúztak bőven, jó volt benne forgatni a léceket. A szezonnyitó rendezvény miatt nem voltak kevesen a pályarendszeren, de nem mondanám tömegnek, zavaróan nagy sorban állás sem volt sehol. Kivéve a hüttékben, na azok dugig teltek délre, mivel a bulihangulat a hegyen is folytatódott, a síelőkön kívül a partyturisták is fokozták az apres ski hangulatot. Ez az Almrauschhüttében csúcsodott ki, ahol egyébként a bejáratnál biztonsági őrök vigyáztak arra hogy 18 éven aluliak nehogy belépjenek, mert az ott történtek megzavarták volna őket a fejlődésben. 😉

Összességében nagy élmény volt ez a koncerttel kombinált szezonnyitó síelés, sajnos nem tudunk tovább maradni.
Beszéljenek a képek:
https://sielok.hu/fotoalbum/schladming-ski-opening-2025/galeria/

és a videók:
https://www.facebook.com/sielok.hu/reels/
https://www.tiktok.com/@sielokhu
https://www.instagram.com/reel/DSN3USygB9x/
https://www.instagram.com/reel/DR-LSk5jO9_/