8 óra körül átvettem a bérelt lécet a Terminalban s néztem melyik felvonónál vannak kevesebben. Az Eiger express nyert. 25-'ös kéken melegítés, barátkozás az ismeretlen léccel. Mire lemértem a Kleine Schneidegg-hez még nem ment a Honegg és az Arven sem. Újabb csúszás valamelyik piroson. Ekkor már elindult a Honegg. Itt fantasztikus piros pályák várták és a ratrak nyomok. Újabb csúszás a 13-on, ami után a 11-en lementem a Terminalhoz. Ha már ott voltam, akkor a Mannlichennel mentem fel. Nagyon tetszett ez az oldal is és innen indultam el aztán az ahított 45 pálya felé. Nem tudtam, hogy az Arvennel rövidíthetnék, ezért a Kleine Scheidegg tetejéről közelítettem a 27-es barátságos feketén. Fél 12 előtt megérkeztem a 45-ös tetejéhez. A látvány annyira megfogott, hogy egy kis sör társaságában gyönyörködtem. Biztos ami biztos először még lementem a Wixi piros pályáján s utána jött a World Cup élmény. Az ugrató nagysága csak két m-mel írható le, így összejött a 35 mm-es repülés! A célba 12:05-re értem. Úgy éreztem bele fog férni Lauterbrunnen, ezért célba vettem Wengent. Ott hirtelen nem láttam a vonat megállóját, ezért inkább felmentem a Mannlichennel. Ebéd után megszivattam magam, mert eltévesztettem a Grindelwald-Mannlichen középállomás Bergfahrt oldalát, így lefolytam a kásán a Terminalhoz. Utána még fent iszogattam, sielgettem, fotózgattam, majd a középállomástól a kabinossal lejöttem. Tervem erre a napra Wengen volt, de egy mesevilágba csöppentem. A hegyek látványával nem tudtam betelni.